Munkáltatók figyelmébe ajánljuk: a stresszkezelés törvényi kötelesség
A stresszmenedzsment törvényi kötelezettség
A Munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII törvény, majd annak 2008. január 1-jei módosítása a munkáltató kötelességévé tette a pszichoszociális kockázatok felmérését és azok csökkentését.
Mi az, hogy “pszichoszociális”? Nézzük meg, hogy miből jön a szó. Pszichoszociális = pszicho + szociális, azaz lelki + közösségi.
Tehát. Pszichoszociális = az egyén lelkét befolyásoló és a közösségből jövő. Amely közösség (ebben a szövegkörnyezetben) a munkahely. A "munkahely" pedig elsősorban a főnök, a kollégák, társosztályok, a cégkultúra, a munkakörülmények.
A szemantikai boncolgatás után nézzük, hogy mi a pszichoszociális kockázat.
A törvény alapján (lásd 87. § 1/H. értelmező rendelkezéseket): "pszichoszociális kockázat a munkavállalót a munkahelyén érő azon hatások (konfliktusok, munkaszervezés, munkarend, foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága stb.) összessége, amelyek befolyásolják az e hatásokra adott válaszreakcióit, és ezen hatásokkal összefüggésben stressz, munkabaleset, lelki eredetű szervi (pszichoszomatikus) megbetegedés következhet be".
Következzen a törvény azon része, amely előírja a kockázatértékelést, a magas stressz kockázat esetén annak csökkentését, ill. a pszichoszociális kóroki tényezők hatásainak, a munkahelyi stressz megelőzésének munkavédelmi felügyelet általi ellenőrzését.
54. § (d): a munkáltató köteles: az emberi tényező figyelembevételére a munkahely kialakításánál, a munkaeszközök és munkafolyamat megválasztásánál, különös tekintettel az egyhangú, kötött ütemű munkavégzés időtartamának mérséklésére, illetve káros hatásának csökkentésére, a munkaidő beosztására, a munkavégzéssel járó pszichoszociális kockázatok okozta igénybevétel elkerülésére;
87. § 1/D. Foglalkozási megbetegedés:a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely
a) a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza, illetve
b) a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye.
A 2011. évi CXCI törvény 175. § (1) bekezdése módosította a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 54. § (3) bekezdését a kockázatértékeléssel kapcsolatban. A módosítás értelmében a munkáltató a kockázatértékelést és a megelőző intézkedések meghatározását eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – a tevékenység megkezdése előtt, azt követően indokolt esetben, de legalább három évente köteles elvégezni.
Komolyan veszik-e a cégek a törvénybe is foglalt morális kötelezettséget?
Sajnos még vannak cégek, ahol a munkatársak, különösen a fizikai állományú kollégák (őket eleve nem munkatársnak, hanem "dolgozónak" hívják) kezelése az ipari forradalom idejét idézi. Ugyanakkor örvendetesen terjed az a win-win gyakorlat, amely a minőség javítása, a fluktuáció csökkentése, a darabszám növelése, a "soft szabotázs" (teljesítmény-visszafogás) kerülése érdekében invesztál a munkatársakat gyilkoló stressz csökkentése érdekében. Nem karitatív üdvhadseregesdit játszva, hanem saját jól felfogott profit-érdekében.
Örvendetes, hogy egyre több az olyan cég, ahol az emberekkel EMBERKÉNT bánnak.
Van a középmezőny, ahol ezerszer jobb a helyzet, mint az Ózd környéki faluban nyugdíjasokat csicskáztató rabszolgatartók "farmján".
Ahol a menedzsment tud szépen nyakkendőt kötni, de az "igazság pillanataiban" azért inkább a profit számít. Ezek sokszor nem is a KKV-ék, hanem a nagy cégek, akik néhány milliót "löknek" a PR-osztály által propagálható, éves jelentésbe beírható társadalmi felelősségvállalási projektekre.
És van, ahol a Corporate Social Responsibility még vicc. Kipipálandó tétel a felszállás előtti checklisten. Osztrák tulajdonú cég valahol Magyarországon. Nem hinné el, hogy a munkások egészségével mennyire "törődnek", szürreálisak az állapotok.
Az sajnos nem ritka, hogy a 21. század harmadik évtizedében a munkás nem tudja, hogy a mozgóbére miért annyi amennyi(!). Nincs számára publikus függvény, amelybe behelyettesítheti a darabszámot, selejtet, .... és bingó, előre tudja, hogy mennyit fog kapni, vagy tudja ellenőrizni, hogy miért pont X Ft-ot kapott. Az információhiány GYILKOS stresszt okoz.
Arról nem is beszélve, hogy a transzparencia hiánya nem mindig véletlen. Fegyelmező és bérköltség csökkentést célzó, tudatosan kreált hatalmi játszma. A kiszolgáltatottság fenntartása az evidens alárendeltség szervezeti kultúrájának megteremtési eszköze.
Ha van bátor ember, aki mer "kuncsorogni" az információért, addig ping-pongoznak a munkavállalóval, hogy feladja. Végül a többi (lásd a banánért induló majom esete a többi majommal) munkavállaló fogja neki mondani, hogy nem is érdemes információt kérni.
Előfordul. A megalázó helyzet és a megaláztatás stresszor.
Szép számmal olvasunk mostanában az olyan munkáltatókról, ahol pszichoterrorban tartják az embereket, akiknek - miközben tudnának dolgozni otthonról - kötelező bemenni, vagy ha nem is kapnak írásos utasítást, nyomás alatt tartják őket. Mobbing, pletyka, céges bullying....
Az ilyen munkáltatók kollégáit külön tisztelettel várjuk a tréningen, hiszen a stresszkezelés a munkáltató és a munkavállaló közös haszna, közös érdeke.
Kérdéseire készséggel válaszolunk: info@mediacomm.hu vagy +36 209 342 760.